amikor még nincs teljesen magánal (najó totálisan nincs magánál), csukott szemmel bújik, magához húz, én simogatom, puszilgatom lágy, még ágymeleg bőrét, selymes fülét, puha nyakát, nézem hosszú szempilláit, alig várom, hogy rámnyissa ragyogó kék szemeit, borzolom fekete fürtjeit és iszonyúan boldog vagyok...
és már nem érdekel, hogy kora reggel van
ez hiányzott a mai reggelemből, de nagyon-nagyon
