-a barátnőim:))))
-spagetti
-3 keresetlevelet kipipálni
-a hangját hallani
-jól kisírni magam
-nem facebookozni
Egyébként pedig ennem kell mert, nagy baj lesz. ezért is erőltettem meg magam
Annyi minden van a fejemben, szívemben és nem jönnek a szavak
mert vérzivataros időkben is legfontosabb a túlélés, és az élet szeretete
-megértettem dolgokat
-csodálatos családom van
-az önuralmam
-a céljaim, a céljaink
-Metallica
Akkor a legfontosabb, amikor a legnehezebben megy:
5 dolog, amit imádtam ma:
-lakást nézni
-előtte az ingatlanos fényképén szakadni (papiii)
-megállni, hogy újra belépjek FB-ra
-forró fürdő
-teák, teák, teák
Hát így állunk, életem legnehezebb napjain is...
Kell a terápia, kell a tér
öt dolog, amit imádtam ma (kedd)
-reggeli futás
-reggeli simogatás
-délelőtti lendület
-ebéd a Mentában
-Erika gyomorgyógyítása a kávé-puncs fagyi után
A fagyi iszonytatóan szar volt, életemben először akartam fagyit kidobni vagy visszavinni, felháborítóan rossz volt.
Még most is hányingerem van. El vagyok fáradva, pedig még egy kis rendrakást tervezek....
Istenem milyen vékony a határvonal a véleménynyilvánítás és a beleszólás, manipulálás között.
Kérek erőt, hogy maradhassak a jó oldalon.
és bár tudnám, hogy mi bajom van
olyan érzékeny vagyok, hhogy egy rossz hangsúlytól órákig gombóc van a torkomban és küszködök a sírással
és türelmesnek kell lennem, időt kell hagynom neki is, nekem is, de olyan nehéz, amikor úgy érzem időből van a legkevesebb
ez történt ma velem
rosszul ébredtem, zavarodottan, mardosott az önvád, hogy miattam nehéz neki, strapás az egész, szabályosan lelkiismeretfurdalásom volt és persze jött a bizonytalanság, hogy nem jó neki velem, nem teszek neki jót.
Ami pozitív, hogy tudatosan próbáltam kimászni a katyvaszból és megpróbáltam egyensúlyt találni, nem túlságosan kombinálni, ugyanakkor átlátni a helyzetet.
És rájöttem, hogy bíznom kell benne, hogy meg tudja oldani ezt a helyzetet, és bíznom kell magamban, hogy én vagyok a(z egyik ) legfontosabb és megér neki az ingázás annyit, hogy nálam ébredjen:)
így esett, hogy most nyugodt vagyok s kiegyensúlyozott, érzem jobbra fordulnak a dolgok
és akkor jöjjön az 5 dolog, amit imádtam ma (szerda):
-csodaszép szettem
-a saját lelkierőm
-a napsütés
-nassolás az utcán
-konstatálni, hogy tök nagy élet van a városban
-izomláz a vádlimban (tegnap majd' 4 órát tánciztam)
-forró fürdő a hideg szél után
-mézédes szüretelős szőlő
-stílusos francia ebéd (camamber falatok, szőlő, bagett)
-dícséret az olasz tanáromtól (jól sikerült házi)
-kilátás a munkahelyemről (szakadó esőben is áááááááááá)
-kollégák, csevegés
Most olaszházit írok és gondolkodom, hogyan kellene rendszeresítenem az írást, mint önléleksimit, mert az jót tesz nekem.
Várom az én édesemet...
-a reggel:)
-pilatesen nyújtozni
-grada padano darabkák az ebédemben
-véletlenszerűen összefutni Vele az írószerboltban
-hazajönni és salsa zenét hallgatni
ééééssss visszakaptam a lendületemet, jó napom volt, leszámítva, hogy ő feleslegesen ment fel Pestre:(
Most viszont kissé fáradt vagyok, pedig a házimunka még vár rám, meg remélem hamar-hamar érkezik a kukoricám.
Ja és ha minden igaz megyünk nyaralni:) Az előjeleket tekintve több lesz, mint érdekes:) Na mindegy, muszáj fizikai távolságba kerülni a munkahelyemtől, kell a kikapcs.
-vele ébredni
-az ételajándékaim
-isteni vacsora csupa olasz dologból
-tudni, hogy holnaptól új hét és minden jobb lesz
-felvenni a kesztyűt
csalódás ért ma! Borzasztóan fel vagyok háborodva és nem értem és nem is akarom érteni az egészét. És tényleg nem lehet előre örülni, biztosra venni dolgokat, persze lehet reménykedni, bízni benne, de egyébként bármi közbejöhet:( Na most közbejött.
És nem, nem hagyom magam, és jöjjön öt dolog, amit imádtam ma, ezen a fellegekből mélyrepülős napon:
-kedves, együttérző szavak barátnőktől
-az olaszóra
-ültetnivaló rukkolát kapni az olasztanáromtól
-aventurát hallgatni
-rukkolás spagettit enni
és már csak kettőt kell aludni és megjön a Szerelmem:)
Úgyhogy mosoly és irány vacsizni (bár a társasághoz annyira nincs kedvem, de ezek szoktak jól elsülni)
és holnap már minden jobb lesz, remélem az idő is
akkor kellett volna még írnom, amikor nagyon jó passzban voltam
most bizonytalanság és nagy-nagy fájdalom, meg a könnyek:(
de itt most nem nekem kell lépnem, még nem
Mielőtt kiment Olaszországba azt mondta, hogy ha visszajövök együtt fogunk élni, ez a ha visszjövök fél éve történt, én meg azóta állandó bizonytalanságban
és nem látom a változtatni akarást sem küzdést sem, nem látok semmit sem
Mi lesz így?
-rádöbbeni, hogy holnap péntek, és megyek Fonyódra
-az én édesem másodmagával felcipelte a világ minden bizonnyal legnehezebb komódját, és úgy örülök, hogy végre van komódom
-az új olasz tanár biztató volt
-olaszul csacsogni, mégha alapmondatokat is
-agyonázás után szárazruhát venni
fuh, nagy itt a por, de itt vagyok, hiányzott már nagyon, de hát gép híján, az irodában meg végképp nem szeretném, ha "lebuknék"
nem áll szándékomban litániát írni, mi történt, mi újság, hanem belecsapok a közepébe, újra a kedvenc "rovatommal":
5 dolog, amit imádtam tegnap (szombat)
- egy egész nap Vele (luxus érzés)
-látni a húgom kipirult arcát utazás előtt
-vicces, kedves filmet nézni, és önigazolást kapni az izgés-mozgásra, töretlen lelkesedésre
-marximos pizza
-összebújások
-megnyugodni, amikor eláll a szél
lehet, hogy rovatcímet kellene változtatnom, 6 dologra, bár akkor meg biztos hetet írnék:)
egyébként most barackot eszem, salsát hallgatok, terveket szövögetek-és ez jó, nagyon jó
pihentetem az ujjaim a klaviaturán, és nem jönnek a szavak, az érzéseim meg olyan gyorsan kergetik egymást, hogy csak kapkodom a fejem és ha már a fejnél tartunk agyalás, jajajaj...de én már csak ilyen vagyok, és ha nem ez van, megijedek és kezdődik az egész elölről
és ami nyomaszt, úgy érzem, hogy már nincs elég időm, hogy elfolynak a napok, a hetek, a hónapok, és egyszer csak azt veszem észre, hogy megöregedtem és vége mindennek...
valószínűleg a változást érzem megint, a sulinak vége, neki kéne indulni a mediátorkodásnak ezerrel, és festegetni szeretnék csak úgy magamnak, szeretnék új dolgokat főzni, habzsolni az életet az életem, új szokásokat felvenni, régieket eldobni, és nagyobb önbizalommal élni, tudatosabban rendezni a dolgaimat, és kitörni a saját magam által felállított korlátok közül
Egyébként pedig ez az már eddig is tök jó: van egy másoddiplomám, és itthon a szerelmem, a húgom lediplomázott csupa jó hír
és voltunk bolhapiacon árulni, ami mókás:)
szagolgatom, puszilgatom, nézegetem, és nem hiszem el, hogy ott van:)
napközben hiányzik és meglepődöm, hogy este találkozunk:)
boldog vagyok, na:)
záróvizsga- tanulság: még mindig úgy bőgök, ha igazságtalanság ér, mintha megnyitnának egy csapot, szerencsére a csapot el is lehet zárni szintén egy mozdulattal (csak érteni kell a módját)
a bankettet viszont csak imádni lehetett, jó társaság (imádom a csoporttársaimat), fincsi kaják (jajj az a spenótos-camamberes csirkemell), gesztenyetorta...TÁNC, PEZSGŐK, amelyeket még mindig nem bírok és a vállalhatatlan viselkedésem:) hássháss
tanulság: a buli az kell nekem nagyon-nagyon és ez egy igen jó társaság, ami összejött:)
hogy úgy múljon el a tél, hogy nem korcsolyáztam, nem síeltem!
és boldog akarok lenni
fordítok (hah)
főzök (grillezett camamber chilis cukkinivel gyere a mamához)
megyek zumbára
aztán megint fordítok.
-olasz tészták (elsősorban paradicsomos)
-madártej
-citromfagyi
-eper tejszínnel vagy porcukorral
-mozzarella e bresaola con rucola
igen, igen, amíg itthon volt és boldogok voltunk, nem blogoltam, pedig csak szinte éjszaka találkoztunk, de én így is boldog voltam nagyon, mohón beszívtam az illatát, befészkeltem magam erős karjaiba.
Most elrepült, és írhatnékom van. Leírhatnám a csodaszép szentesténket, a jól sikerült szilvesztert, azt a nagyon erős bizonyosságot, hogy 2011 nagyon jó lesz, és csodás dolgok történnek majd.
Leírhatnám, de ma még engedtessék meg, hogy nyávogjak, rinyáljak, hogy elment a szerelmem.
Ezernyi dolgom lenne, és még a leárazásokat se volt erőm megnézni, elindultam, és a parkolóból visszafordultam. (nagyon zárójelben: akkor ezt szabadságnak értékeltem, hogy tényleg azt tehetem, amihez kedvem van), így nincs új ruhám, csokit vacsoráztam kölesgolyóval, és olvasgattam, céltalanul neteztem míg ezt találtam:
"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is amikor nem vagy mellettem."
és ez pontosan az, amit érzek, gondolok...
vagyunk.
útleírás, karácsony majd később, három napos fejfájásom most ért véget.
és valamiért bízom benne, hogy 2011 a mi évünk lesz:)
a szórakozós program elmaradt, helyette itthon toltam a fokhagymás spaghettit a kis képemre, és bosszankodom, hogy nem tudok normális befejezést írni, de hát muszáj lesz
egyébként a munka hőse vagyok (és még élveztem is), pilatesen már nagyon fáradt voltam, rám férne a pihenés (kíváncsi vagyok még ezt hány napig posztolom ezt a jájdefáradt vagyok témát-gyanítom péntekig)
szombatra (vagy inkább péntekre) legyen szép a bőröm!!!!
tetszik az új alverde szemhéjpúderem, a legsötétebb barnának tök jó állaga van, lehet vele még kontúrozni is, mától grapefruit mag cseppek szigorúan (ginzenges, hogy bírjam a pörgést)
egyébként pedig még 3 nap a Kedvesem nélkül, és aztán:)
és ha a péntekig bezáródó programomra gondolok, ááá, nem túl pihentető, de a szakvizsga és a munka adott a szórakozásról meg nem akarok lemondani (a világért sem:)
