polpettina és a paradicsomszósz

van az a remegős, vibrálós és mégis csodás nyugtalanság, amikor minden másodperc minden villanásában érzed, hogy nagyon érzel, és nagyon élsz, és történhet bármi az nagyon fontos, tudod ilyenkor úgy érzed, nem tudsz betelni az élettel, semmi sem elég, és minden fontos és semmi sem, ésésésés jaj ilyenkor nagyon

tudod, mint amikor iszol, de nem oltja a szomjodat, csókolsz, de leginkább széttépnél, vagy csak visz a lábad, meglátsz egy iszonyatszép erkélyt, és boldog vagy, és és és néha el sem bírja a szíved a sok szépséget

én tudom, ilyenkor szeretek egyszerre nevetni és sírni, vagy egymás után vagy csak magamban mosolyogni és érezni, hogy zsibong a vérem

ilyenkor meg tudnám csókolni az egész világot

tudod?

nyammm, répatorta isteni cukormázzal, marcipánrépácskával a tetején, ahogy dukál, nagyon jó kis délutánom volt, Fehérvár ilyenkor imádlak!:) Péntek délután téged is:)

szakdoga téged annyira nem:) tessék menni írkálni

és végre adventi hangulatba keveredtem:) Hurrá!!!!

mentette meg a napomat.

Miután fél órát gyalogoltam a jeges havas utakon, testi épségemet kockáztatva az IH-ig, kiderült, hogy előbb kezdődött és már nem mehetek be, pedig ott voltam 7 perccel előtte. Csalódottságomban majdnem elsírtam magam, aztán bementem a dmbe, hogy vegyek gyapjú betétet a csizmámba (ugyanis szétfagy a lábam, a telet nem nekem találták ki), no azt ugyan nem találtam, de találkoztam Szilvivel, akivel spontán kávézást rögtönöztünk. A kappucsínó isteni volt, a beszélgetés jobbkor nem is jöhetett volna. Végre olyan valakivel megoszthattam a problémámat, aki pont most ezeket éli át (csak hosszabb időtartamban). úgyhogy megnyugtatott, hogy ő is mondta, hogy vannak nagyon kemény mélypontok, sírás... hát igen

viszont a megkönnyebbülés, a nagy egyetértés mosolyt csalt az arcunkra, és azt hiszem mindketten nagyon megörültünk ennek a véletlen találkozásnak, tudom, hogy az ég küldte, hogy jelezze tartsak ki!

és ez a legkisebb gondom

ma már elértem a holtpontot (tudod fürdőszoba)

elképesztő milyen magányos tud lenni az ember...miközben remegve sír, aztán persze szégyellem magam és összeszedem magam, és letörném a kezemet, ha ilyenkor hívnám bármely barátnőmet vagy családtagomat, vagy ilyenkor kéne?

aztán persze összeszedem magam, mindig és mindig, mert ilyen vagyok, de valami nem stimmel velem

és a fenébe mindennel

(roppant karácsonyváró bejegyzés, csókoltatok mindenkit aki forraltborozik a karácsonyi vásáron, én idén ki se megyek, tojok az egészre:(

ó viszont 2009. november 30-án se volt túl jó kedvem, jut eszembe, fene enné az átkozott memóriámat, inkább egy nyelvet tanulnék meg, az ilyen baromságok persze bennem ragadnak, na elég legyen, tényleg rinyablog lett, na de máris jobb

meggyújtva.

Otthon is, itthon is. itthon egyedül gyújtottam egyet a koszorún, meg egy teamécsest a legszebb mécsestartóba helyezv. Hiányzol Szerelmem.

picit csaltam, a 7. oldal végén feküdtem le, még olvasni akartam, mert tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni. Csak azt nem értem, hogy amúgy is rossz hangulatban minek kell nyomasztó könyvet  olvasnom. Na mindegy éjszaka, megint egy csomószor felriadtam, féltem, aztán reggel rájöttem, hogy a villogás, az valószínűleg az épp kialudni készülő kinti világítás utolsó próbálkozásai (éjszaka már nem is tudom mit hittem szellem:) kb., na mindegy.

A Coopban pedig elfogyott az akciós mandarin. Tudtam én, hogy merészen kellett volna élnem tegnap és vennem legalább egy kilót. Bánatomat narancsba fojtottam. (helyettesíthetőség)

Az a jó a szakdolgozat írásban, hogy

-kreatív (ezen most hangosan röhögök)

-ellenállhatatlan vágyat érzek konyhatakarításra, mosásra

-adventi sütemény sütésre

nem jó, hogy az adventi csavargásra is

Viszont nem nélkülözi a helyzetkomikumot az a tény, hogy a konfliktuskezelés témájú szakdogám írásának 1. napján több ízben verbális konfliktusban veszek részt életem szerelmével:)

igazából ez elég szomorú, de most hadd legyek gunyoros.

tanácsát követve hajat mostam, (ez a kevésbé híres tanácsa, a közismertet gyémántgyűrű hiányában nem tudom követni) és lőn, a kedvem is jobb.

Csak ne kellene hajat szárítani.

Újabb tökéletesen értelmetlen- addig sem a szakdogát nyüstölöm (hogy a túróba kell írni) - c. bejegyzést írtam a nagy semmiről, ahelyett, hogy na mindegy.

Aztán pár hét múlva már fogalmam se lesz miről van itt szó. na irány vissza, aki mediátor akar lenni, az szíveskedjék még 29.000 karaktert kiszenvedni magából, húzás (ha már olyan nagy szád volt)

Ja, bocs előtte hajszárítás:)

Ha még egyszer valaha is beiratkoznék, bármire ami a végén szakdolgozat leadásával zárul, hát ....

pl. a sminktanfolyam végén kell szakdogát írni?:)

de most komolyan, ez egyszerűen iszonyú, bármi mást szívesebben csinálnék, nyaff-nyaff-nyüff... és nagyon bele kell húznom, úgyhogy ma már nem megyek sehova és szigorú bezártság, már csak azért is mert a jövő hétvége nem lesz teljes, mivel Mama szülinapi parti lesz, most kell megváltanom a világot!!!

más: viszont a tavalyi adventi koszorúm még mindig tetszik, és ha hamar befejezem a szakdogát, elpakolhatom a repkedő lapokat, könyveket, füzeteket, kijelölő filceket, gondolatébresztő feljegyzésekkel teli cetliket, emlékeztetőket, és kirakhatom a további karácsonyi dekorációkat!

Szóval hajrá szakdoga!!!

Este 8-ig legyen meg az a nyolc oldal (mivel kb. 3-t átemeltem a korábbi házidogámból)

ha nem lesz meg, addig nem feküdhetek le, muszáj szigorúnak lenni magamhoz.

s be is jött, vége a rajznak

elég rossz hír ez, egyből szomorú lettem

helyzetértékelés és önostorozás később:(

mondhatni jól alakul a hétvégém:)

tegnap Az ügynök halála, mely jól passzolt az egész napomhoz, meg a csütörtöki turkálós beszélgetéshez, melyeket mind-mind posztolni kellett volna, de csak gondolkodtam rajta jó sokat

most 4 pohár pezsgő után REM-t hallgatok, megjöttem a csajos délutánról ittasan s jóllakottan:)

szerintem normális, ha az ember visítozik még ennyi idősen is, én úgy tervezem, életem végéig kitart:)

a Losing my religion pedig áááá, 15 éves vagyok, Baján vagyok, s először találom meg magam:)

imádom az életemet, mondtam már?

ez egy tökéletesen értelmetlen bejegyzés és tökéletesen az enyém

a tökéletes másik értelmét nem szeretem (ezt már egy óra múlva se fogod érteni)

jáj, de izgulok!!!

szóval megörökítendő az utókornak közlöm, hogy tegnap életemben először virágot küldtek nekem, méghozzá a szerelmem egy csodaszép szellőrózsa csokrot.

Holnap pedig egyedül fogok repülni, ezen rohadtul be vagyok fosva, de mindegy, a lényeg, hogy legyek már ott a karjaiban...

Addig meg csomagolás, rendezgetés, regenerálódás ezerrel, hulla fáradtan jöttem haza, aludtam egy órát, mert a szemeim konkrétan kifolytak az álmosságtól, most meg remegek a délutáni alvás utáni ébredésből és totál le vagyok lassulva.

után tanulságként levontam, hogy nem maradhatok egyedül, mert az nem jó:)

Így aztán rögtön rábólintottam kiccsaládom ünneplési ajánlatára, halvacsora és öcsi cukis gesztenyepürére, így jó estére van kilátásom:)

Némiképp ellentmond az ünneplős koncepciómnak, hogy délután nőgyógyászhoz megyek, ahelyett, hogy mondjuk vásárolgatnék, vagy manikűröztetnék vagy ilyesmi, de legalább ezt is kipipálhatjuk, bár tök jó lenne ennyi pénzt elvásárolni:)

és fel kell jegyeznem -nehogy később elfelejtsem - hogy szakmai sikerélményeim voltak, plusz pilatesen a ferde hasizmom robbanásszerű fejlődésen ment keresztül (cserébe olyan izomlázam van szerdánként, mintha hasba lőttek volna), tartom magam a napi olasztanuláshoz, már csak a szakdogát kéne elkezdeni, de ezt már csak halkan mondom.

Hiányzik, hogy nem megyünk ma zumbára, két alkalom után teljesen függővé váltam, de ennek borzasztó mód örülök.

asszem ez most megint örömteli bejegyzés volt, és ebben szerepet játszott még a sok kedves köszöntés is!

kb. 2 éve ezekben a napokban fénymásolgattam a diplomámat a jelentkezési laphoz, szakítás utáni, szerelembe esős napokban felszabadult energiafolyásnak engedve, gyakorlatilag az első szakba, ami a kezem ügyébe akadt:) (najó az esetlegesség látszata ellenére minden kis véletlenfoszlány erre mutatott)

ekkor még azt hittem, hogy áh két év alatt profi leszek, hát nekem ne menne, perenkívüli  egyezségek nagy kivitelezőjének, csomó pszichológia tantárgy, bölcsész kar...álomszerű volt, de azt gondoltam, hogy ez egy könnyen megtanulható dolog, hát nem. bár, ha őszinte akarok lenni, még ez is tetszik benne, így utólag

amiről fogalmam sem volt, hogy ilyen közösség lesz a csoportból, ennyi különböző ember, és ennek ellenére vagy pont ezért ennyit tudunk adni egymásnak, én ennyit idegenek előtt nem sírtam, és mindig magamat adhattam, láttak összetörve, láttak ragyogva, nagyon lelkesnek, nagyon fáradtnak, mérgesnek és jókedvűnek, ziláltnak és akkor is megértettek, amikor azt hittem még én sem értem. Rászoktam, hogy őszintén válaszolok, ha kérdeznek valamit (pl hogy vagy-szarul, sírtam egész éjjel)

kárpótolt az eltés egyetemi éveimért, egy igazi közösség egy igazi egyetemen és még a helyszín is olyan, ahogy gyerekkoromban elképzeltem

Hatalmas utat tettem meg, önismeretben (még pénteken is döbbenetes aha élményeim voltak), kapisgálom ezt az egész konfliktusosdit, és talán picit jobban elfogadom magam, de ez már egy másik történet.

Legyen elég annyi, hogy itt ülök régi Madonna számokat hallgatok (Crazy for you), csorognak a könnyeim, és kimondhatatlanul édes-bús érzés, hogy vége van, de olyan boldog vagyok, hogy ezt megélhettem.

És emlékezzünk meg arról, hogy kedves legrégebbi barátnőm tegnap már megköszöntött Rezső napon!!! Mit kívánhatnék még? Talán  egy Bp-Forli/Bologna repülőjegyet? ja, az már megvan:)

reggel hétkor, hogy az ablakban van egy pasi, kimentem a konyhába kávét főzni, hát ott is, de ott függöny sincs, ezért reggeli kávézásom színhelyét áttettem a nappilaba, ahol konstatáltam, hogy besüt a nap

és mivel nincs kedvem annyira takarítani, jól megideológizáltam, hogy nem akarok úgy konyhát takarítani, hogy az ablakból meg a hátsómat bámulják...

így egyelőre köntösben lustálkodom a kávémmal és nagyon álmos vagyok

én pl. ma szépen elterveztem, hogy nyugodt, pihentető, egymást távolról szeretgetős estém lesz, és megeszem szépen a maradék rukkolát (azért is fonetikusan) a serrano-i sonkával és az olívás ciabatta-val egy szép kis kompozícióban, erre marhára összeveszünk, bőgök, és papírjából eszem a sonkát, nejlonból a ciabattát, és kiderült, hogy megromlott a rukkola

hajrá tízmilliós nap

és még mindig rohadt dühös vagyok!

/bizonyára pihentető éjszakám lesz kellemes álmokkal/

legfőbb megállapítása: kellene korrektort tartanom a táskámban. iszonyúan karikás a szemem:(

szóval le kell szögeznem, hogy régen rossz ha azt hiszed nem lehetsz itt is boldog, és hogy képeslapszerű kis városkák kellenek ahhoz, hogy boldog légy

rohadtul nem és ezt te tudod a legjobban, és bocsánatot kérek attól a lánytól aki, néhány órával ezelőtt a színes avarban gázolva viháncolt magában és belemosolygott a napba...

szóval tudomásul kell venni, hogy ez kész ez a hajó elment, valamiért így történt (főként a saját sületlenségem miatt), biztos más lett volna, de ne misztifikáljuk túl a dolgot, ezernyi célom van (tudom válasszak párat), csomó mindent letettem, leteszek az asztalra, más tizedannyi dolgot csinál, van még bőven valóra váltanivaló álmom! (és veled is jó lenne pár közöset valóra váltani Édesem)

el kell ezt engedni, és lehet, hogy az élet azért hozta ezt a helyzetet, hogy lássam meg ebben a fonákját, és néha röhögjek rajta egyet, egyébként pedig totálisan engedjem el, nyugodjak bele, hogy ezen nem lehet változtatni, és bocsássak meg végre az egyetemista önmagamnak és arra koncentráljak ami most van, amit most lehet és kell csinálni.

terepiás célú írásunkat látták, jó éjszakát, a lelkem után a hajam kigubancolása még vár rám

csúnya, visszataszító emberi vonás. Ráadásul még a féltékenységnél is nagyobb hülyét csinál az emberből.

Konklúzió: le kellene szokni mindkettőről örökre és végérvényesen (különben is árt a szépségnek)

hasizomlázam van! Miután tegnap kiderült, hogy az egyenes hasizmom eleddig elnyomta a ferde hasizmomat (pilates néni felkiáltása: na de majd most!), na most olyan mintha derékon lőttek volna:) így elképzelhető, hogy a ferde hasizmaimnak legalább a helye megvan.

Erről jut eszembe, kinek a ferde tornyok (Szia Édes!), kinek a ferde hasizom!

Szóval ma hajnalok hajnalán érkeztem, 6.30.-kor indultam el otthonról, vaksötétben, hidegben brrr., a sötétben az iroda, mint egy kivilágított akvárium:)

De aztán csodaszép -bár csípős- őszi idő lett, kezdem megszeretni az ilyen őszi napokat, az ezerszínű avarral és a sok-sor aranyszínű fénnyel...

és izgulok milyen lesz a zumba! de addig még olasz! (eddig vállon veregetés, mert legalább majd mindennap kézbe vettem, még ma ebédszünetben is bekapcsoltam a kazettát - ami önmagában is nosztalgikus kb. 10 évvel fiatalabbnak érzem magam!) és valami táplálékot is magamhoz kellene vennem, nehogy szégyenszemre kidőljek!

Másik fő problémám a hajfestés, mivel a vegyi festéktől egyre inkább iszonyodom, a hennáról vegyes véleményeket olvastam, többek között azt, hogy rasztásítja a hajat, meg nehezen fésülhetővé teszi. Mivel eleve van egy ilyen hajlama a hajamnak, na ezt nem kéne erősíteni:) halkan megjegyzem, hogy leginkább hagyni kéne olyannak amilyen

Szóval kattogok rendesen!

főként arról, hogy csodálatos a forró olívaolajba belepottyintani a fokhagyma gerezdeket, ó az az ínycsiklandozó illat:)

Zumba lázban égek (igen, mindig kell valami új őrület), A-nak már előadtam, ő is hallott már róla, tetszik neki, így az sem kizárt, hogy ő is jön majd, mindegy én szerdán előnézem.  Épp a Szamosban tárgyaltuk a Zumba Kérdést, nagy részletességgel, milyen kételyeink vannak (én tojok a kételyeimre szerdán majd meglátom), amikor a szomszéd asztaltól lévő idősebb, erőteljesebb déli típusú cukrászda tulajdonos hölgyemény, felnézett a kis számlatömbjéből és határozott hangon közölte: Lányok EL KELL MENNETEK ZUMBÁRA! és hosszan ecsetelte mennyire jó:) Na ez végképp meggyőzött.

Fentiek egyenes következményeként zumba videokat néztem, majd rátértem dirty dancing videokra, úgyhogy kijelenthetem elememben vagyok:) "She's like a wind" (bár a szemét sony pont ezt nem engedi lejátszani:(

Ja igen, és tök jó sminkes videot láttam, ha esetleg nyernék a lottón, egy nanoszekundum alatt beiratkoznék egy tanfolyamra!

de most olasz, muszáj tartani a napi penzumot

őszi idő van, süt a nap, csodásak a levelek, őszies kék az égek, bátortalan kis bárányfelhők, imádnivaló:)

érzem magam, de már gyógyulok remélem.

és izgulok, hogy megjöjjön a postával az én kis drágám ajándéka:)

tök jó lenne ha a napján oda tudnám adni!

letelik a két hét és nekem a torkomban a szívem, három napja erőszakolom magam, hogy egyek rendesen (most is a lánybúcsúra készülni kell:),és hülyeségeken agonizálok...

lehet, hogy terápiaként le kéne írni, de most készülődök

előrelátóan Aventurát hallgatok és átkozom magam, hogy még a salsa alaplépést sem tudom...

itthoni göncben végre itthon:)

ma egész nap az irodát pakoltuk, rémes volt, mennyi papír, mennyi por...teljesen beivódott a pórusaimba, aztán rohantam az Sz-vel való találkozóra, majd kiderült, hogy totál elfelejtett, de aztán a fodrásznál találkoztunk, megvárt:) még jó hogy ugyanaz a fodrászunk. Elmondta, hogy mennyire kiveszi az energiáját a sok energetikai munka, mondjuk nem csodálom, nagyon kemény lehet...

Olyan jó volt egyébként a fodrászomnál kávézással indítottunk, csacsogás, röhögés, imádom, hogy ilyen jófej. Megint mondta, hogy nem sokan vállalják be ezt a kócos hullámos hajat, én meg imádom: olyan bohókás, szétszórt mint én, ráadásul könnyű kezelni, ezelőtt ezt el nem tudtam volna képzelni. A korábbi fodrászaim tanácsai, mikor mondtam, hogy nem tudom beszárítani, kb. abban merült ki, hogy vegyek hajvasalót:(

tegnap este pedig végre tudtam beszélni skype-on a szerelmemmel és olyan jó volt, bár azóta talán még jobban hiányzik, hosszú ez a két hét...

Szívesen írnék erről, de csak azt tudom, amit tegnap este sms-ben megírtam, ha velem van, minden olyan más, még a hétköznapi dolgok olyan valódiak, olyan életteliek, olyan természetesek. én meg önmagam vagyok

hősnőnk felemeli kis fejét a langymeleg önsajnálatból, piros cipőt-táskát húz pirosrózsás ruhájához majd eltipeg a munkahelyére, ahol egy fánkkal indítja a napot és rájön, hogy minden nap (mit nap perc) kárbaveszett, melyet értelmetlen rinyálással töltünk. Normális elfoglaltságot keres (khm, pl. maga a munka) és a napi -hiányzik a szerelmem- picsogást lekorlátozza, jó dolgokra koncentrál és mosolyog