polpettina és a paradicsomszósz

iszonyatosan hiányzik és ez most megrémít, kiborít, szenvedek...

azt hittem, egészen szombat reggelig, hogy ennyi idősen, már az ember felfogja, hogy két hét nem a világ, kibírom, elfoglalom magam, semmi gond stb.

ehhez képest volt pityergés, torokszorítás  minden...ááá

két hét a világ, ha igazán szeretsz valakit

/igen, tudom: hamar elszáll, elfoglalom magam, rengeteg a dolgom, jövő hétvégén a családdal leszek Kenesén, legalább tudok velük foglalkozni, de akkor is rohadtul egyedül érzem magam és már a jövőre nézve is elegem van/

kapok egy fürdőszoba csapot:) szép az élet

múltkor konkrétan vízkőoldás közben maradt a kezemben, ebből leszűrtem a konzekvenciát, hogy csak a vízkő tartja össze:) na, azóta, nem is mertem vízkőoldózni.

két hét múlva pedig ablakcsere

ismét mozgalmasra sikeredett(lehet, hogy én ezeket szeretem?), pénteken húzás le Siófokra I.-ék csodaszép nyaralójába, Balcsizás este fél 7-ig, világmegváltás gumimatracon, majd isteni pármai sonkás, rukkolás vékonytésztájú pizza elfogyasztása (hm éhes vagyok), szolid esti italozás, majd mélyen alvás. Másnap hunyorgós reggeli kávézással, szeles séta a pályaudvarig, megkoronázva a rózsa formájú rózsa-meggy fagyival, ami látványnak sem volt utolsó...

félórás késéssel vissza Fehérvárra, ahol kapkodva készülünk az esti grillezésre, közben egyre erősebb a szél, inkább a télikertben terítünk meg, végül minden megsül, a tikka finom, a whiskys-kávés tarját inkább felejtsük el, csak poénnak jó. (ahhoz meg picit drága) de az este jól sikerül, nevetős, borozós, falatozós, nekem már akkor megfájdul a fejem, ami kitart vasárnap estig.

Vasárnap nagy rohanás a buszra, A.-val fel Pestre, alkalmi ruha vadászás, megizzadunk, csodaszépet találunk, A. boldog, én is az lennék, ha nem robbanna szét a fejem a fájdalomtól. Így aztán ingerlékeny vagyok, pár dolgon fel is húzom magam, (fú le kell írnom a Dress box-os sztorit), megkönnyebbülve bújok otthon a kedvesem karjaiba. Aki segít takarítani, én melegszendvicset csinálok, ő ananászt pucol (vagy hámoz), elszöszölünk, boldog és szerelmes vagyok, bújás egész éjjel..

reggel nagyon álmos vagyok, és harisnyában, ballonkabátban is fázom... a ma délutáni kiülős projektet lehet át kellene tenni...

pocsékul aludtam picsogós bejegyzés

lehet, hogy csak hiányzott a kiflipárom, túlságosan hozzászoktam:)

ami egyáltalán nem baj

A pénteki jó hír, hogy a doktorbácsi gyógyultnak nyilvánított, ezt elég rendesen megünnepeltük:)

Szombaton isteni eredeti nápolyi pizzát (hajszálvékony) sütöttünk, ami tök jó volt, de rendesen lefáradtunk tőle a 35 fokban, teljesen készen voltunk. Mondtam is P-nek legközelebb télen sütünk, vagy legalábbis hidegben, télen nem is lesz otthon:(

Szombat délutánt Zamárdiban fürdőzve töltöttük, úgyhogy a szombati napra azt hiszem nem panaszkodhatom. Bazi meleg a Balaton!!!

Vasárnap reggel (enyhe túlzás, fél 11 -re értünk oda) uszodázás, majd estig elváltak útjaink, a délutánt pihenéssel és olvasgatással töltöttem, olyan jó volt: krimit olvastam, női magazinokat, recepteket nézegettem, álmodoztam, jó kis hétvége volt:)

és meg kell örökítenem, hogy mennyire jó, hogy mindennap találkozunk és együtt alszunk, együtt ébredünk! Kicsit ugyan mások így köztünk a konfliktusok, mások az ütközési pontok, de úgy érzem csiszolódunk, fejlődünk

és állandóan gyakorlom a pozitív hozzáállást és a vonzás törvényét, ööö szépen működik:)

Siófokon így ehettem újra yogen früz-t, amit évek óta nem ettem pedig imádom, régen mindig azon gondolkoztam, hogy csinálhatnék ilyet, de lehet, hogy újra megpróbálom, az eredményről pedig beszámolok

csak sajnos nem úgy:(

nyűgös vagyok és rosszkedvű, bízom benne, hogy csak a kialvatlanság és a betegség miatti stresszelés miatt:(

köztünk meg remélem minden rendben, és csak a szokásos paráim, melyek remélem alaptalanok, de miért nem érzem magam biztonságban, miért érzem úgy hogy félnem kell, amikor a szívem mélyen teljesen el tudom képzelni, hogy együtt maradunk, csak az agyam gyártja az állandó hülyeségeket, újabb problémákat, félelmeket:(

amiket most majd szépen címkézek, hátha úgy könnyebb elengedni, na hajrá:)

a hipochondria és  a pozitív hozzáállás mennyire összeegyeztethető?

a kérdés jelenleg tesztelés alatt:)

jó lenne már! a Barlangfürdőben (vagy hol) beszerzett felfázással kombinálódott fertőzésem elmúlhatna már, pénteken kell visszamennem a dokihoz, de nem sok javulást látok:(

meglátjuk mit mond, aztán irány a biolabor, mint szokásos egyetlen reményem:(

csak ez marhára nem fér bele a spórolós projektembe, még akkor sem, ha első az egészség:(

ezt kb. kétéve mondta egy kerti partin egy ismeretlen és immár sokadszorra állapítom meg, mennyire igaza van... ráadásul most szabadságra sem megyek, pedig évek óta szeretnék két hétre elmenni, de nem megy:( pocsék kedvem van, jó tudom, sok embernek csak álom a nyaralás, ráadaásul azoknak akiknek jóval több teher nyomja a vállát, és én milyen marha szerencsés vagyok stb., de most rohadtul elhúznék...és P. családnak is persze most kell két hétre nyaralni mennie...grrr

akkor válunk felnőtté, amikor átgondoljuk, hogy mibe kerül a nyaralás, mibe az ablakcsere önerő és az utóbbi mellett döntünk. Most kijelenthetném, hogy suttyomban felnőttem és megdöbbenhetnénk, de szerencsére eszembe jutott, hogy ez nem is választás volt. meg kell csináltatni az ablakokat és kész. és igen, még örülni is fogok neki, és büszke leszek magamra:) ez a terv, addig pedig próbálok nem folyamatosan a tenger illatára gondolni...

és hogy annyira ne sajnáljuk polpettinácskát, elárulom, hogy lesz itt még ősszel Olaszország:)

a nyárból hátralévő hétvégéket pedig meg jól ki kell használni:) lehetőleg minél több P. együttléttel

na, nincs is már rossz kedvem, minden rendben:) az írásterápia ismét bevált

sötétek a karikák, de ez most nem panasz, bár jó lenne egy ebéd utáni szundi:)

hogy a paradicsompiros panyizsuzsi gyűrű tökéletesen illik a ma már meglévő, Anyától megörökölt horvátországi nyaklánchoz, és a nagy piros táskámhoz. Mindehhez csokolédábarna pamutruha, tetszik nagyon:) (hm legalább meg vagyok magammal elégedve)

bár a szemem karikás, jó lenne ma 8 órát aludni:)

Kedd este Lu-s szórakozás volt, Mozart Operettgála (imádtam), vacsora és inspekció Lorenzo-nál (imádtam), tegnap este pedig P.-t vártam, hogy jöjjön meg a meccs után, szóval a reggeli tejeskávé dacára is álmos vagyok, és nagyon kívánok valami gagyi kávét.

Holnap pedig grillpartyra megyünk, társasági eseményekben bővelkedik ez a hét, az biztos!

és nyugtázom, hogy gyerekkorom koszorúslány álmai megvalósultak, egy újabb álom kipipálva, örüljünk!

és rájöttem, hogy azért van péntek érzetem, mert holnaptól keddig szabin vagyok! Lillafüred megyünk!

ha bizonyos idő múlván, csak mosolyognék azon, hogy minden, ami most fáj, probléma, gond, milyen szépen megoldódott és milyen nagy játékos az élet:)

Anyu szerint meg kellene írnom...Hat esküvő egy nyáron címmel

lehet igaza van, ilyen nyár úgysem lesz még egy...

tegnap este kissé kiakadtam pénzügyi helyzetem nehéz alakulásán, de azzal vigasztalom magamat, hogy a szeptemberi tandíj kifizetésével és az esküvők lezárulásával a nagy kiadásoknak vége szakad és jövő év már sokkal könnyebb lesz ilyen szempontból, azért a tandíj 310.000.-Ft volt idén is, egyáltalán: tök ügyi vagyok, hogy ezt összespóroltam:)

és remélem többszörösen megtérül ez anyagilag is, mert egyéb szempontból megérte, az nem kétséges:)

cickafarkfűteát kortyolgatva arra gondolok, hogy remélhetőleg holnap jobban leszek

és legyen elég annyi, hogy boldogok vagyunk:) nagyon:) s nagyon szerelmesek

és a cicavacsi is remekül sikerült, bár érdekes, a lasagnammal annyira nem vagyok megelégedve, de azért ízlett. Jókat beszélgettünk, vihorásztunk, italoztunk, igazi csajos este volt. Mééég ilyeneket!

Ma pedig végre szépítkezés, szolárium és otthoni manikűr, hajmosás és izgalom, hogy a kecskeméti fodrász hogyan ér rá...bele se merek gondolni, hogy ha 1. délelőtt kell menni, mikor kell indulni 2. ha sehogy sem jó, akkor honnan kerítek 1,5 nap alatt szombatra fodrászt. Pedig jó lenne, ha nem kócos sörénnyel lennék koszorúslány...

mai problémáim mennyire más jellegűek, mint a tegnapiak:)

én meg megbocsátottam.

tegnap két jó dolog is történt:

-segítettem valakin

-jó lett a vérképem (cukorbetegség para azonnali elillanását citromos mignon fogyasztással ünnepeltem)

szóval koncentráljunk a jó dolgokra, mert a legpocsékabb napokra is jutnak:)

egyébként pedig - noha őt nem érdekli - amit A. mondott, hogy milyen önzetlen dolog tőlem, az a dolog tényleg olyan, hogy úgy gondoltam az teljesen természetes

csak jólesne, ha ő is értékelné

de nekem már az is jóérzés, hogy ilyen is tudok lenni...

gondolom ő tök máshogy látná ezt az egészet, de ezt úgyse tudom meg, ennyit a nagyon nagy őszinteségről...

basszus, azt hittem kevésbé leszek mérges reggelre, de tévedtem, fel tudnék robbani, de most munkába folytom a káros energiákat...

de nem vagyok hajlandó...

miért ilyen kilátástalan minden? és én miért vagyok ilyen marha? miért nem tudom néha befogni a számát?

ja, és igen önző vagyok, még akkor is amikor önzetlen vagyok..és már bőgök is, de a rohadt életbe sokkal nehezebb természetű embereket szeretnek feltétel nélkül, én miért nem lehetek neki élete napsugara, a legfontosabb, akinek a puszta létezésétől is szebb a világ....

most nemazér, de na:)

igen, ez kompenzálás, hogy a Vista reggel az arcomba ordította, hogy Szícilia 8 nap 7 éjszaka csak 135.000.-Ft:(

és olyanokkal folytatódott, hogy Fedezd fel Szlovéniát, meg Toscanai nyár (hüpp)

rinyálás off, takarítás on

most lent:(

kb. hajnali fél öt környékén megtárgyaltuk, hogy öregszünk, régen soha nem bírtunk ilyen sokáig bulizni:) háromkor már ágyban voltunk...

és az meg blö, hogy próbálok nem arra gondolni, hogy kimarad a nyaralás, erre állandóan jönnek az összes postafiókba az utazási ajánlatok áááááááá, mehetnékem van :(

az fergetes volt:)

túlzás nélkül állíthatom, hogy hibátlan volt, én is ilyet szeretnék majd egyszer!

Legrégebbi barátnő nagyon jó fej volt, vevő volt az összes idióta napközbeni feladatra (otthonka!), annyit visongtunk, hogy már estére teljesen berekedtünk, pedig ekkor még előttünk állt a karaoke és buli hegyek:)

Konkrét dolgokat nem írnék le, alig várom a videót a képeket, de lényeg, hogy a hétvége minden pillanatát csak imádni lehetett:)

Szeretünk E.E.!!!

És már alig várom az esküvőt

-félig van kisminkelve

-éhezik, mert a zuhogó esőben nem mer fehér szoknyában átugrani a boltba

-futva érkezik munkába, mert félúton elkapja a zivatar

-az előző kettőhöz hozzájárul, hogy a kapkodás miatt az esernyője (az a csodás darab) ki tudja hol leledzik

-a haja borzasabb mint valaha (elázott)

Nagyon halkan jegyzem meg, hogy azért a ruházathoz illő kiegészítők felvételre kerültek...

még halkabban, hogy a reggeli ölelés miatt semmit nem bánok:) hello Édes!

éééés túlvagyok a szombati vizsgán, melynek eredményéről még ugyan nem tudok, de forrón remélem, hogy  meglesz:)

úgyhogy ideje hawaikodni, szépítkezni, lakást takarítani, legrégebbi barátnő lánybúcsújára, esküvőjére felkészülni.

és egészséges (lehetőleg nem hízlaló) kajákat enni (ergo máris lelkiismeret furdalásom van az elfogyasztott csirkemáj miatt)