iszonyatosan hiányzik és ez most megrémít, kiborít, szenvedek...
azt hittem, egészen szombat reggelig, hogy ennyi idősen, már az ember felfogja, hogy két hét nem a világ, kibírom, elfoglalom magam, semmi gond stb.
ehhez képest volt pityergés, torokszorítás minden...ááá
két hét a világ, ha igazán szeretsz valakit
/igen, tudom: hamar elszáll, elfoglalom magam, rengeteg a dolgom, jövő hétvégén a családdal leszek Kenesén, legalább tudok velük foglalkozni, de akkor is rohadtul egyedül érzem magam és már a jövőre nézve is elegem van/
