van az a remegős, vibrálós és mégis csodás nyugtalanság, amikor minden másodperc minden villanásában érzed, hogy nagyon érzel, és nagyon élsz, és történhet bármi az nagyon fontos, tudod ilyenkor úgy érzed, nem tudsz betelni az élettel, semmi sem elég, és minden fontos és semmi sem, ésésésés jaj ilyenkor nagyon
tudod, mint amikor iszol, de nem oltja a szomjodat, csókolsz, de leginkább széttépnél, vagy csak visz a lábad, meglátsz egy iszonyatszép erkélyt, és boldog vagy, és és és néha el sem bírja a szíved a sok szépséget
én tudom, ilyenkor szeretek egyszerre nevetni és sírni, vagy egymás után vagy csak magamban mosolyogni és érezni, hogy zsibong a vérem
ilyenkor meg tudnám csókolni az egész világot
tudod?
