igen, igen, amíg itthon volt és boldogok voltunk, nem blogoltam, pedig csak szinte éjszaka találkoztunk, de én így is boldog voltam nagyon, mohón beszívtam az illatát, befészkeltem magam erős karjaiba.
Most elrepült, és írhatnékom van. Leírhatnám a csodaszép szentesténket, a jól sikerült szilvesztert, azt a nagyon erős bizonyosságot, hogy 2011 nagyon jó lesz, és csodás dolgok történnek majd.
Leírhatnám, de ma még engedtessék meg, hogy nyávogjak, rinyáljak, hogy elment a szerelmem.
Ezernyi dolgom lenne, és még a leárazásokat se volt erőm megnézni, elindultam, és a parkolóból visszafordultam. (nagyon zárójelben: akkor ezt szabadságnak értékeltem, hogy tényleg azt tehetem, amihez kedvem van), így nincs új ruhám, csokit vacsoráztam kölesgolyóval, és olvasgattam, céltalanul neteztem míg ezt találtam:
"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is amikor nem vagy mellettem."
és ez pontosan az, amit érzek, gondolok...
