pihentetem az ujjaim a klaviaturán, és nem jönnek a szavak, az érzéseim meg olyan gyorsan kergetik egymást, hogy csak kapkodom a fejem és ha már a fejnél tartunk agyalás, jajajaj...de én már csak ilyen vagyok, és ha nem ez van, megijedek és kezdődik az egész elölről
és ami nyomaszt, úgy érzem, hogy már nincs elég időm, hogy elfolynak a napok, a hetek, a hónapok, és egyszer csak azt veszem észre, hogy megöregedtem és vége mindennek...
valószínűleg a változást érzem megint, a sulinak vége, neki kéne indulni a mediátorkodásnak ezerrel, és festegetni szeretnék csak úgy magamnak, szeretnék új dolgokat főzni, habzsolni az életet az életem, új szokásokat felvenni, régieket eldobni, és nagyobb önbizalommal élni, tudatosabban rendezni a dolgaimat, és kitörni a saját magam által felállított korlátok közül
Egyébként pedig ez az már eddig is tök jó: van egy másoddiplomám, és itthon a szerelmem, a húgom lediplomázott csupa jó hír
és voltunk bolhapiacon árulni, ami mókás:)
