a fejemben nagyon, a szívemben még jobban, a lelkemben iszonyatosan.
muszáj lesz összegeznem, problémát elemeznem, kiírnom magamból mindent.
szükségem van rá, hogy csak úgy ömöljön belőlem a szó, hogy megkönnyebbüljek, és lássam, hogy nem is olyan szörnyű apránként megoldok (megoldunk) mindent, és boldogságos lesz újra az életem, és visszakapom a ragyogó önmagam. most nem ragyogok, most emésztem magam és néha úgy érzem, elemészt ez a szerelem is:(
bár fogalmam sincsen, olyan sokszor kiderül, hogy átvágnak az érzéseim és a valóság teljesen más (de milyen lehet a valóság?)
lehet, hogy egy kicsit vissza kéne vonulnom és nem erőltetni a dolgokat, egyedül úgysem tudom megoldani a párkapcsolati gondokat, és lehet, hogy egy csomó mindent azzal generálok, hogy túlpörgöm, túlgondolkodom, túlérzem (fel kéne fogni, hogy az élet nem tündérmese, nem romantikus álom, hanem kőkemény valóság, amit nekem kell elvarázsolnom, belőlem jön minden) kicsit el kell engedni a dolgokat és figyelni, hogy visszatérnek-e
úgy érzem, hogy én rakom bele érzelmileg a nagyobb részt, és miért? miért van ez így? egyáltalán így van-e? van-e jelentősége, hogy így van? és miért nem tudok megnyugodni?
konkrét problémákat pedig sorravesszük (minden napra egy-írásterápia)
és napról, napra szebb és jobb lesz
/minden nap és mindenhogyan egyre jobban és jobban vagyok/-el ne feledjem agykontrollt komolyan venni, csinálni minden este!!!
