vagyok magamban, és lehet, hogy ez az oka mindennek
lehet, hogy én nem hiszem el, hogy lehet engem egy életen át szeretni, csak engem akarni, elköteleződni mellettem és ezt vetítem ki rá, mellesleg még azt sem tudom elképzelni fordítva hogyan (lazulni, lazulni és élvezni ami van)
de olyan nehéz ez, valahogy nem tudom elképzelni, és félek, hogy egy pillanat alatt összetörik minden (és olyan nagyon félek:(
de félre a negatív gondolatokkal!!!
összeállítok egy listát tennivalókról és olyan dolgokról, amin dolgoznom kell. (listákhoz való vonzódásom gondolom nyilvánvalóvá vált.
szóval élvezni az életet (ehhez egyébként amúgy is van érzékem)
nem cseszegetni mindenért
értékelni azt ami van
élvezni az együtt töltött időt, és nem kattogni
engedd el magad!
egyébiránt nem is értem, hogy honnan jön ennyi negatív gondolat, talán a félelem miatt?
viszont pozitívum, hogy tisztáztunk egy csomó mindent:) és szépen helyrejönnek a dolgok, csak adjunk időt nekik
különben is szegénykémnek van most elég stresszelnivalója nem kéne gyötörnöm:(
