Tulajdonképpen most örülök, hogy dolgozom, jobb, mint otthon egyedül pszichopatológiát tanulni:(
És egyébként sincs pofám panaszkodni, Apukám árvízi hős Szekszárdon, én meg szolidan 8 órázom a kényelmes kis irodában....(és akkor még nem szóltam azokról a szerencsétlenekről, akiknek elvitte az ár az otthonát...rettenetes)
A mai nap tehát kellemes -a hétfő ellenére- fú most jut eszembe még van egy köröm a közös képviselővel, de lényeg, hogy a nap egy kis nyomozással indul, ami kellően felpörgetett, most picit álmos vagyok, de túl kell esni ezen is. Jaj, viszont küzdenem kell magammal, hogy ne verjem el a fizetésemet értelmetlen rongyokra, mert esküvő is lesz ám megint, meg lánybúcsú a hónapban. Mondjuk tökre várom, de kellene azért pár egyszínű csinos felső, mert bár mintás csodákból, meg egyszerű pamut atlétákból jól állok, de munkába járó felsőm nem sok van. Igaz, hogy ilyentájt úgyis egyberuhában meg kánikularuhában nyomom, de kell és kész:)
A csalódásról- olyan hülye vagyok, mert még mindig nem tudom, hogy félreértés volt és minden oké (azaz csalódás nuku), vagy visszatáncolt mert nem akart megbántani (ez mondjuk nem a legjobb), vagy abban a pillanatban komolyan gondolta (ez sem a legjobb).
majd kiderül (vagy nem), azt viszont tudom, hogy szeret és ez a legfontosabb:)
