azt hittem (bár ezzel gondolom nem mondok újdonságot), hogy a szerelem a megfelelő emberrel holt egyszerű én szeretem őt, ő szeret engem és éldegélünk a lehető legnagyobb egyetértésben
Aztán később azt hittem, csak a megfelelő személyt kell megtalálni, és közben persze a közhelyes dolgozzunk meg a kapcsolatért, meg az idióta tandemhasonlattal minden oké lesz és jó sokáig ez így is lesz.
Most meg már fogalmam sincs:( és a legviccesebb, hogy senki nem tud tanácsot adni, és paradox módon pont a szerelmemhez fordulnék (ebből mekkora veszekedés lenne)
Viszont most legalább röhögök magamon, hogy mekkora naiva voltam:) (leírva még röhejesebb az egész)
