polpettina és a paradicsomszósz

a szakkörös karácsonyról (ez már önmagában vicces)és nagyon-nagyon jó volt, beszélgetés a legkülönbözőbb témákról nevetgélés, egribikavér édespezsgőutána albapláza nagyon szédelgek, telefonok, pocsék ruhák a jeansben, promodósok a promodban, csíkos pulcsi c&a,…

mit gondol, mit érez Ő...

akkor is tudnám, hogy valami nincs rendben, mert abszolút nem érdekelnek a kaják:(

azt hittem (bár ezzel gondolom nem mondok újdonságot), hogy  a szerelem a megfelelő emberrel holt egyszerű én szeretem őt, ő szeret engem és éldegélünk a lehető legnagyobb egyetértésbenAztán később azt hittem, csak a megfelelő személyt kell megtalálni, és közben…

valami olyat tettem, amit előtte sohasem: félretettem a büszkeségem, az egóm, mindent, hogy őszintén elmondhassam, hogy mi az ami legbelül bánt, mitől félek ...stb (asszem aki engem ismer, tudja, hogy mekkora dolog ez)Akkor ez katarzis volt, és olyan nagyon boldog voltam, hogy…

Mi a baj velem?

kezdek visszatalálni magamhoz és ez jó:)ma újra érzem a tüzet. (és ez kellett)de a 100% még messze és boldogságban maximalista és minimalista is vagyok egybenna csók a világnak, jó éjszakát, várom a holnapot

a fejemben nagyon, a szívemben még jobban, a lelkemben iszonyatosan.muszáj lesz összegeznem, problémát elemeznem, kiírnom magamból mindent.szükségem van rá, hogy csak úgy ömöljön belőlem a szó, hogy megkönnyebbüljek, és lássam, hogy nem is olyan szörnyű apránként megoldok…