hogy jobb kedvem lesz, úgy is történt:)
Bár a még elég hullámzó, de ez érthető azért.
A suli elég megterhelő volt, szellemileg és lelkileg is, de kiosztok magamnak egy pirospontot azért, hogy küzdöttem, mint oroszlán.
Lánybúcsú-ha csalódásokkal is-de jól sikerült, előtte volt egy kellemes beszélgetésem az egyik kedvenc csoporttársnőmmel-olyan jó volt.
azért valljuk be nem teszi teljesen zökkenőmentessé a lánybúcsút az, hogy összesen vagyunk 3-an, és abból 2 most találkozik először. Ebből kifolyólag nem tudtam nagyon más irányba terelni az eseményeket, pedig szerintem jó elképzeléseim lettek volna hangulatos szabadtéri programokra, na mindegy. Elértük nagy nehezen a hajnali vonatot, futottunk (fene vigye el a vágány elejéről indult, iszonyú hosszú volt) ,és utaztunk a pirkadatban. Egy darabon együtt mentünk A-val, de miután elváltunk azt hittem soha nem érek haza.
Aztán az egész napot ágyban töltöttem, biz. szakaszokban a szerelmemmel. Aki elmegy. Egy egész szemeszterre. És annyira fog hiányozni. De mindegy. Oda megy ahova vágyott, és soha nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam kihagyná. De nehéz ez.
Viszont hozott kaját, úgyhogy nem haltam éhen! és még mára is van ebédem.
