polpettina és a paradicsomszósz

16.00-kor kilövöm magam haza, gyors átöltözés és futás futni:)

lehetőleg még nem a vaksötétben:)

utána pedig lélekvidámító programok+málna beszerzés

hogy hamarosan minden rendbe jön és boldogok leszünk, mert mindketten ezt akarjuk és minden adottságunk megvan hozzá:)

munka frontján pedig új feladatok vannak, ennek örülök, csak olyan fáradt vagyok:)

de délutánra az alábbi vidámító dolgokat tervezem:

futás, málnaturmix, tangózene, vásárlás, olvasás

(értsd havas a "táj" és nincs túl hideg és világos az este) az emberek nagy hányada kutyát vagy gyereket sétáltat vagy mind a kettőt:)

de komolyan olaszról hazafelé régen láttam ennyi járókelőt, akik nem valahova igyekeztek, hanem láthatóan sétáltak, tetszett

én mondjuk siettem haza, ma szépségápolós estét tartok, remélem a kis lelkemnek is használ:) és holnaptól boldogabb bejegyzéseket írok

nem is tudom összeszedni a gondolataimat, próbálok boldog lenni, pozitívan gondolkodni:)

de nem olyan könnyű így, hogy ismét válságban vagyunk és nagyon úgy érzem, hogy neki kellene most megtenni az első lépést, neki kellene kepesztenie értem

én őszintén elmondtam, mit érzek, hogy látom a dolgokat, mi a gondom

én rohadtul dolgozom magamon, tényleg, mégha nem is látszik mindig

A kedvesem ma mind az 5-t kizsákmányolta:)

• telefonos ébresztése a kedvesemnek
• kishúgom csiripelése a telefonban
• munka után még világosban haza csámborogni
• polenta receptek nézegetése
• ma egésznap gyönyörűséges színű ételeket ettem (lilakáposztás salátám a mélylila mélytányérből, málnaturmix antracitszürke tálkából)

amikor vidám, boldog, energikus, pörgős vagyok, akkor nem bírok egy helyben ülni, felpattanok és teszek egy kört az irodában, de legszívesebben futnék egy kört, vagy csavarognék a városban, felülnék egy vonatra és leszállnék valahol , és ez amikor érzem, hogy magamnak és jó társaság vagyok:)

de most vissza dolgozni!!!

egyébként meg rohadtul nem vagyok egyedül, van egy szerelmem, akivel imádjuk egymást, és igyekszünk sok időt együtt tölteni, családom egy karnyújtásnyira, barátok, akikre számíthatok:)

viszont L. dologgal kezdeni kéne valamit, email esetleg, felhívni nem merem

reggel keltegetnem Őt, még telefonon keresztül is:)

és holnap este már együtt leszünk, addig meg még sok tanulás van hátra, meg munka

és töprengek, hogy mit főzzek

mégsem vagyok olyan önző, amikor anya felhívott, hogy mégsem költöznek Siófokra, bár természetesen megkönnyebbültem, miattuk csalódottságot éreztem.

Ennek örülök, mert más, ha az ember azt mondja magának, hogy most nem szabad önzőn gondolkodni, meg más ha tényleg úgy érzi szívből ösztönből. és ennek is kulcsa a megértés.

tényleg ezt nem is írtam: mediációs tréningen mondta az egyik lány, hogy nehéz neki a türelem, (énisénis-ki se állhatom a türelemrózsát terem c. közmondást), de hogy rájött, hogy ha megpróbálja megérteni az adott személyt, akkor rögtön ott a türelem is. és tényleg-működik (és a figyelem közben átfordítódik a türelmetlenség energiája valami teljesen mássá.

írnom kell majd a mediációról is!

de most jóéjt, még tanulnom kell és holnap korai kelés (nem kellene ismét elkésni:)

• igazi beszélgetős, pizzázós délután A-val (ilfiore ideális keretet biztosított ennek)
• erősnek és kiegyensúlyozottnak éreztem magam
• márványsajt és brokkoli találkozása (ebédkor)
• frissen mosott hajam illata
• úgy tanultam, hogy közben lépcsőgépeztem (hasznos a hasznossal vagy mi:)

• reggeli álmos ölelés Tőle
• petrolkék, fekete csipke szett
• napsütéses déli séta ebédidőben
• az olaszóra (ahol megdícsértek)
• esti összebújás Vele

+1 (most érkezett a jó éjt telefonhívása :)

vagyok magamban, és lehet, hogy ez az oka mindennek

lehet, hogy én nem hiszem el, hogy lehet engem egy életen át szeretni, csak engem akarni, elköteleződni mellettem és ezt vetítem ki rá, mellesleg még azt sem tudom elképzelni fordítva hogyan (lazulni, lazulni és élvezni ami van)

de olyan nehéz ez, valahogy nem tudom elképzelni, és félek, hogy egy pillanat alatt összetörik minden (és olyan nagyon félek:(

de félre a negatív gondolatokkal!!!

összeállítok egy listát tennivalókról és olyan dolgokról, amin dolgoznom kell. (listákhoz való vonzódásom gondolom nyilvánvalóvá vált.

szóval élvezni az életet (ehhez egyébként amúgy is van érzékem)

nem cseszegetni mindenért

értékelni azt ami van

élvezni az együtt töltött időt, és nem kattogni

engedd el magad!

egyébiránt nem is értem, hogy honnan jön ennyi negatív gondolat, talán a félelem miatt?

viszont pozitívum, hogy tisztáztunk egy csomó mindent:) és szépen helyrejönnek a dolgok, csak adjunk időt nekik

különben is szegénykémnek van most elég stresszelnivalója nem kéne gyötörnöm:(

nem volt könnyű, de szép év volt, szerettem, noha  a december embertpróbáló volt számomra (szakmailag és magánéletileg is)

lássuk miért veregethetjük meg törékeny kis vállaimat:

(időrendben)

lavinatúlélés:)

szakvizsgaletétel

új munkafeladatok

mediációs képzés (ötösök az első félévben)

olasztanulás

lakásvásárlás

felújítás (haha ez kicsit erős)

lakás belakása (nagyképűen: új életstílus)

Nagyon jó volt az évben a közös síelés, a közös nyár, OLASZORSZÁG, családi nyaralás, a karácsony, a kirándulások, hogy belevágtam új dolgokba.

A szerelemről bár voltak csalódások, csetepaték, válságok, könnyek, kétségbeesés,  nagyon szeretjük egymást, és jó együtt és bearanyozza az életemet:)

Az évben értek csalódások (kit nem, most komolyan), de ami a mindennapjaimra rányomja bélyegét, az egy barátság elvesztése, ami borzasztóan fáj és nem tudom, hogyan lehetne helyrehozni:(

Írhatnám még a csalódáshoz a munkát is, de ez nem lenne teljesen igaz, mert még alakulhat, illetve azért az új kihívásnak örültem, illetve ért rendesen sikerélmény is.

idén rendhagyó, de annál jobb volt:) és az egészből kimagaslik a kettecskén töltött szentéjszaka, ami gyönyörűségesen szép volt.

Azóta is nagyon boldogságos minden, csak az erasmuson kattogtam. De nem kell kattogni, úgyis minden rendben lesz és még nagyon messze van. még rengeteg sok idő együtt, meg egy egész nyár:)

és azt is könyveljük el sikerként, hogy egyre jobban kezeljük a konfliktusokat

hiába egyre jobb minden

főleg a szánkózás, párducszeretgetés, a kis szívem gyógyulóban jókedvem van, amiból nem zökkenthetnek ki (remélem:)és rájöttem sok mindenre:)

és olyan szép a hó!!!!

nem vagyok egy fehérimádó, de ez jól van így kitalálva, csók

a szakkörös karácsonyról (ez már önmagában vicces)

és nagyon-nagyon jó volt, beszélgetés a legkülönbözőbb témákról nevetgélés, egribikavér édespezsgő

utána albapláza nagyon szédelgek, telefonok, pocsék ruhák a jeansben, promodósok a promodban, csíkos pulcsi c&a, mennyei harisnya a shivában, cipőszerelmek a deichmanban, nem nyílik az ajtó, hideg a főutca, szépek a fények, nem kívánok semmit (őt kívánom), fázom, teát akarok, itthon vagyok és ez jó

nincs karácsonyi hangulatom, de leszarom, hello élet, itt vagyok:)

/és csak halkan jegyzem meg magamnak, hogy 10 évig összesen nem éreztem ennyit, mint most alig több mint egy év alatt, igaz, hogy ez a dühre, bánatra, csalódásra, fájdalomra is igaz/de fájjon, ha fájni kell-ez a vezeklés

mit gondol, mit érez Ő...

akkor is tudnám, hogy valami nincs rendben, mert abszolút nem érdekelnek a kaják:(

azt hittem (bár ezzel gondolom nem mondok újdonságot), hogy  a szerelem a megfelelő emberrel holt egyszerű én szeretem őt, ő szeret engem és éldegélünk a lehető legnagyobb egyetértésben

Aztán később azt hittem, csak a megfelelő személyt kell megtalálni, és közben persze a közhelyes dolgozzunk meg a kapcsolatért, meg az idióta tandemhasonlattal minden oké lesz és jó sokáig ez így is lesz.

Most meg már fogalmam sincs:( és a legviccesebb, hogy senki nem tud tanácsot adni, és paradox módon pont a szerelmemhez fordulnék (ebből mekkora veszekedés lenne)

Viszont most legalább röhögök magamon, hogy mekkora naiva voltam:) (leírva még röhejesebb az egész)

valami olyat tettem, amit előtte sohasem: félretettem a büszkeségem, az egóm, mindent, hogy őszintén elmondhassam, hogy mi az ami legbelül bánt, mitől félek ...stb (asszem aki engem ismer, tudja, hogy mekkora dolog ez)

Akkor ez katarzis volt, és olyan nagyon boldog voltam, hogy tisztáztunk mindent nincs és nem is lehet félreértés és minden olyan egyszerű volt, szeretjük egymást, együtt akarunk lenni és ehhez képest minden eltörpül-és ez olyan jó érzés volt, ragyogott minden és hittem benne, hogy ez már így marad

aztán jött a múlt hétvége és EGYSZERŰEN NEM HISZEM EL, HOGY HOGYAN JÖTTEM KI EBBŐL ILYEN ROSSZUL, AMIKOR ENGEM BÁNTOTTAK, ENGEM KÉNE VIGASZTALNI, ÉRTEM KÉNE KÜZDENI-a tegnap estét meg a ma reggelt végképp nem értem

viszont nagyon fáradt vagyok és olyan jó lenne túl lenni ezen a szenvedős időszakon:(

valaki igazán figyelmeztethetett volna, hogy ez ilyen

Mi a baj velem?

kezdek visszatalálni magamhoz és ez jó:)

ma újra érzem a tüzet. (és ez kellett)

de a 100% még messze és boldogságban maximalista és minimalista is vagyok egyben

na csók a világnak, jó éjszakát, várom a holnapot

a fejemben nagyon, a szívemben még jobban, a lelkemben iszonyatosan.

muszáj lesz összegeznem, problémát elemeznem, kiírnom magamból mindent.

szükségem van rá, hogy csak úgy ömöljön belőlem a szó, hogy megkönnyebbüljek, és lássam, hogy nem is olyan szörnyű apránként megoldok (megoldunk) mindent, és boldogságos lesz újra az életem, és visszakapom a ragyogó önmagam. most nem ragyogok, most emésztem magam és néha úgy érzem, elemészt ez a szerelem is:(

bár fogalmam sincsen, olyan sokszor kiderül, hogy átvágnak az érzéseim és a valóság teljesen más (de milyen lehet a valóság?)

lehet, hogy egy kicsit vissza kéne vonulnom és nem erőltetni a dolgokat, egyedül úgysem tudom megoldani a párkapcsolati gondokat, és lehet, hogy egy csomó mindent azzal generálok, hogy túlpörgöm, túlgondolkodom, túlérzem (fel kéne fogni, hogy az élet nem tündérmese, nem romantikus álom, hanem kőkemény valóság, amit nekem kell elvarázsolnom, belőlem jön minden) kicsit el kell engedni a dolgokat és figyelni, hogy visszatérnek-e

úgy érzem, hogy én rakom bele érzelmileg a nagyobb részt, és miért? miért van ez így? egyáltalán így van-e? van-e jelentősége, hogy így van? és miért nem tudok megnyugodni?

konkrét problémákat pedig sorravesszük (minden napra egy-írásterápia)

és napról, napra szebb és jobb lesz

/minden nap és mindenhogyan egyre jobban és jobban vagyok/-el ne feledjem agykontrollt komolyan venni, csinálni minden este!!!

hogy ez a mai éjszaka gyakorlás az önálló -saját lakásos-életemhez. Nem félek, nem félek, nem félek, nem félek...

Önismereti tréningnek kiváló lesz. Mindenesetre ha újra kezdhetném, rögtön egyetem után elköltöznék otthonról. Ott elindul valamilyen szinten a leszakadás, felesleges azt visszaragasztani, majd egy hirtelen mozdulattal ollóval elvágni.

Persze most már mindegy. és igazából tök jó, hogy nem marad ki az életemből az egyedül lakás. Bár azért szívből remélem, hogy nem tart sokáig.

Megjött a tesóm! hazatértét a kedvenc csárdánkban ünnepeltük meg a körtefa alatt, és a szokásos családi formánkat hoztuk (anya szokás szerint sziszegve megjegyezte, soha többé nem jöhetünk ide) hangosak és jókedvűek voltunk:)

és a hortobágyi valami isteni volt, no meg apu libacombja is hmm

másnap viszont már teljesen természetes volt, hogy tesó itthon, és ez így van rendjén